tegnap ota nagyon szar kedvem van, de fogalmam sincs miért. éjszaka alig aludtam. mindent és mindenkit végig gondoltam. ki mit jelent számomra és én mit jelenthetek nekik. nem ért tul sokat, nem jutottam semmire. ugy érzem, tulságosan kötödök az emberekhez. jobban, mint ök hozzám. a vége persze mindig koppanás lesz. volt már pár ilyen. talán nem kéne megbiznom senkiben? ne szeressek senkit? az lehetetlen. határozatlan, bátortalan, tehetetlen. nem tudom miért van ez. viszont egy valamire rájöttem... nincs senki, akivel megbeszélthetek dolgokat. akivel meg meglehetne messze van...